[ILLEGAL]

Kicsit késve, de itt a Mátra Maratonos élménybeszámoló.

A hidegfronttal együtt indultunk A Mátrába péntek este. A szállás már le volt foglalva a Vörösmarthy turistaházban. Azt nem mondanám, hogy meleg vacsorával vártak bennünket, de mégiscsak másként alakult az este mint terveztük. Odafelé arról beszélgettünk Sztyopa barátommal, hogy „Milyen jó lesz szombaton a Mátrában ébredni”. Az eső kísért bennünket, de nem volt vészes. A kis faházunkban költöttük el a vacsoránkat éppen, amikor a szomszédból átszóltak: „Nem jöttök i marha nagy tüzet raktam!” Persze, hogy kimentünk. Megtudtuk alkalmi szomszédainktól, hogy bár ők nem indulnak a vasárnapi versenyen, azért aznap is derekasan tekertek. Szóval kiváló sportemberekbe botlottunk. Az is kiderült ismét, hogy nem csak a bringázásról lehet órákat beszélni, hanem a tájfutásról is. Az előkerült mézes-málna pálinka már csak fokozta a hangulatot. Szombaton kicsit fázósan ébredtünk. A felejthető reggeli után elindultunk Mátraszentimrére bevásárolni ezt-azt. „Merre menjünk túrázni?” Ha már itt vagyunk – gondoltuk – akkor meglátogattuk a Csörgő-szurdokot. Fantasztikus kis túra lett… Ebédre zöldséges köles következett amit faházban ütöttünk össze majd bandázás a VK-ban.
Vasárnap. A verseny napján már nem szundikálhattunk sokáig. Korán indulás a VK-ba mert ugye a többiek nevezése is nálunk meg egyébként is…
FIRE! Az első hosszú emelkedőn még tartottam magam és mentem az bollyal. De rájöttem, hogy ez nekem így sok lesz mert van még 90 km. Visszavettem a tempót de így is elég jó ütemben értem el a Kékest. Nagy örömömre péntek esti barátaink ott szurkoltak nekünk. Köszönet innen is. Vissza Mátraházára, jó iramban tudtam menni lefelé, Bodoki Robival meccselgettünk. Visszatérve VK-ba. Meglepődve hallottam, hogy három Vueltás ért be egyszerre. Dózsa Gabi is itt volt előttem. Nem akartam megelőzni, mert gondoltam fölösleges. A szénégetőnél levő frissítőn még kolbászt is vettem magamhoz, biztos ami biztos.
Szentimrének menet már küzdelmes volt, Gábor eldefektelt. Sajnos nekem folyamatos nehézséget jelentett, hogy mindig meg kellett állnom egy-egy fánál. Valószínűleg fölfázatam a faházban éjjel. Mátraszenistvánnál a Kétkerék vendégház is terített, csinos hölgy, finom sütemény. – Én már nem is megyek tovább – gondoltam. Igazából innen már a teljesítés volt a célom. Szépen tekertem. A kormánycsapágyam megadta magát ez is idegesített és talán el is éheztem a végére, de minden jóm ha a vége jó.