[ILLEGAL]

A szombati megérkezésünket követően már gyülekeztek a felhők, de én csak legyintettem, mondván – nem lesz ebből semmi. A kempingben volt végül némi eső, de az igazi meglepetés akkor ért, amikor elindultunk egy pici pályabejárásra. Léneg a lényeg, hogy a pálya egy része kapott egy szabályos felhőszekadást. Jól nézett ki a fehér pólóm mire visszaértünk. Sztyopa carbonárájával vigasztalódtunk.
A vasárnapi versenyről: Szikrázó napsütés és sár fogadott minket a rajtban. A pálya első emelkedős szakaszát ismertem, hiszen itt bringáztunk előző nap. Viszonlag hátulról rajtoltunk így raktam is neki rendesen csak miután láttam, hogy 170 fölöt kalimpál a pulzusom, vettem vissza a tempót. Az első komolyabb vizes részen úgy bepárásodoztt a szemüvegem, hogy alig láttam valamit. Talán ennek tudható be, hogy nagyon bátran toltam fölfelé a kapaszkodó sor mellett, volt aki biztatott is. Az első itatónál megpihentem, itt sokan elmentek (a csapatból is) A sáros lefelék sem feküdtek nekem nagyon. Óvatoskodtam. Volt olyan szegény, aki tényleg feküdt, vérző fejjel. Visszaérve a versenyközpont közelébe, Dózsa Gabi rámkiáltott, hogy – Nyomjad! – Akkor még nem éremzetem, hogy javulhatnék. Később, amikor már újra kapaszkodni kellett fölfelé, és a pálya is porszáraz lett, találtam magamra. Kezdtem beérni az előttem haladókat. A lefelék is nagyon mentek. Végül is – a helyezést illetően – így sikerült hoznom a szokásos középmezőnyt.
Volt itt minden, sár, rekkenő hőség, porszáraz sziklás lefelék és megint dagonya. A fotó után pár másodpercel kiszállt alólam a bicaj egy sáros domboldalon. Éppen abban a pillanatban mikor azt gondoltam -50 km után -, hogy „megvan”. Ám csak annyit szabad mondani magadban, hogy meglesz, nem többet.

{{desc}}

via Bükk Maraton 2010 by amondo at Garmin Connect – Details.