[ILLEGAL]

„A kerékpárosok a modern kor hőseinek hiszik magukat, pedig csak egy rosszul szervezett társadalom bomlástermékei ők. (…) Nem tűrnek semmiféle szabályozást: jönnek szemből, oldalról, hátulról, autóúton, gyalogjárdán, hidakon, alul- és felüljárókban, játszótereken. (…)a kerékpározás vidéki szórakozás, a nagyvárosokban, így Budapesten csak a szabadosság-központú médiamanipulátoroknak köszönhetően lett divat, pedig itt – semmi kétség – az autós lehetne a közlekedés egyedüli főszereplője”

Tóth Gy. László – Magyar Nemzet

Tehát mostantól a befizetéseknek két módja lehetséges:
- kp : vagy személyesen adjátok át nekem vagy zárt borítékban juttatjátok el hozzám ráírva a nevet, összeget és hogy mire történik a befizetés (telszámom: 30 999 8150)
- bakni átutalás: a következő számlaszámra kérem utalni az összeget a közlemény rovatban mindenképpen szerepeljen a nevetek és az, hogy mire fizettetek (gondolom 96 karakter elég lesz erre), amennyiben a befizetőt nem tudom beazonosítani, akkor az összeget automatikusan vissza fogom utalni oda ahonnan érkezet (mert nekem az átutalás ingyenes)
10918001-00000018-25950028 Orbán László
Természetesen lehetséges még a postai befizetés is rózsaszín csekken, de ez szerintem nagyon drága így felejtős.

Kicsit késve, de itt a Mátra Maratonos élménybeszámoló.

A hidegfronttal együtt indultunk A Mátrába péntek este. A szállás már le volt foglalva a Vörösmarthy turistaházban. Azt nem mondanám, hogy meleg vacsorával vártak bennünket, de mégiscsak másként alakult az este mint terveztük. Odafelé arról beszélgettünk Sztyopa barátommal, hogy „Milyen jó lesz szombaton a Mátrában ébredni”. Az eső kísért bennünket, de nem volt vészes. A kis faházunkban költöttük el a vacsoránkat éppen, amikor a szomszédból átszóltak: „Nem jöttök i marha nagy tüzet raktam!” Persze, hogy kimentünk. Megtudtuk alkalmi szomszédainktól, hogy bár ők nem indulnak a vasárnapi versenyen, azért aznap is derekasan tekertek. Szóval kiváló sportemberekbe botlottunk. Az is kiderült ismét, hogy nem csak a bringázásról lehet órákat beszélni, hanem a tájfutásról is. Az előkerült mézes-málna pálinka már csak fokozta a hangulatot. Szombaton kicsit fázósan ébredtünk. A felejthető reggeli után elindultunk Mátraszentimrére bevásárolni ezt-azt. „Merre menjünk túrázni?” Ha már itt vagyunk – gondoltuk – akkor meglátogattuk a Csörgő-szurdokot. Fantasztikus kis túra lett… Ebédre zöldséges köles következett amit faházban ütöttünk össze majd bandázás a VK-ban.
Vasárnap. A verseny napján már nem szundikálhattunk sokáig. Korán indulás a VK-ba mert ugye a többiek nevezése is nálunk meg egyébként is…
FIRE! Az első hosszú emelkedőn még tartottam magam és mentem az bollyal. De rájöttem, hogy ez nekem így sok lesz mert van még 90 km. Visszavettem a tempót de így is elég jó ütemben értem el a Kékest. Nagy örömömre péntek esti barátaink ott szurkoltak nekünk. Köszönet innen is. Vissza Mátraházára, jó iramban tudtam menni lefelé, Bodoki Robival meccselgettünk. Visszatérve VK-ba. Meglepődve hallottam, hogy három Vueltás ért be egyszerre. Dózsa Gabi is itt volt előttem. Nem akartam megelőzni, mert gondoltam fölösleges. A szénégetőnél levő frissítőn még kolbászt is vettem magamhoz, biztos ami biztos.
Szentimrének menet már küzdelmes volt, Gábor eldefektelt. Sajnos nekem folyamatos nehézséget jelentett, hogy mindig meg kellett állnom egy-egy fánál. Valószínűleg fölfázatam a faházban éjjel. Mátraszenistvánnál a Kétkerék vendégház is terített, csinos hölgy, finom sütemény. – Én már nem is megyek tovább – gondoltam. Igazából innen már a teljesítés volt a célom. Szépen tekertem. A kormánycsapágyam megadta magát ez is idegesített és talán el is éheztem a végére, de minden jóm ha a vége jó.

A parlagfű latin neve: Ambrosia artemisifolia, a hármaslevelű parlagfűé pedig: Ambrosia trifida. Azt mondják rájuk, hogy gaz, pedig nem igaz. Gaz, csak az emberek között van, mert van rendes ember, meg gazember. Növények között nincsen gaz, csak haszonnövény és gyomnövény. A parlagfű nem gyomnövény, mint ahogy az ürömfélék családjába tartozó többi növény sem az. Az ürömfélék hasznos növények gyógyításra, ételek, italok készítésére használják őket. Például a likőrök, borok közül nagyon finom az ürmösbor, vagy likőr. Az egyéb hasznosságot illetően csak később adok magyarázatot.
Még 1973-ban, amikor először találkoztam személyesen Lajos Atyával, a lazarista missziós pappal Adonyban, úgy tudtam, hogy a parlagfű haszontalan gyomnövény. Szerencsére nem voltam rá allergiás, mint más pollenekre sem. Különös véletlen folyamán ismerkedtünk meg. Dunaújvárosban voltam közlekedési rendőr és Adonyban ellenőriztem a forgalmat, a kivilágítatlan kerékpárosokat. Esti szürkület volt már és láttam, hogy egy idős úr kerékpárja hiányosan van felszerelve, mert nem volt hátsó világítása. Lajos Atya volt az, de nem büntettem meg, hanem csak figyelmeztettem. Sokáig beszélgettünk, mert a szerénysége mögött egy nagy tudású, intelligens embert ismertem meg, s még a tréfa sem állt tőle távol, amikor azt mondta, hogy a Jóisten vigyáz rá, még akkor is, ha nem jó a világítás a kerékpárján… A teljes cikk itt.